Eddigi digitális utam

Kezdetek

Nyolc éves voltam, amikor először számítógépet használtam. A nővérem fedezte fel a böngészős játékok világát, és a családom valószínűleg le akart foglalni valamivel. E kezdetleges elektronikai készülékekkel való konfrontáció után még nem nagyon törtem azon a fejem, hogy pontosan mit is használok. Játékokat kerestem, majd játszottam. Ez így ment hónapokon át, amikor egyszer valahogy sikerült letöltenem és telepítenem gyermekkorom 1. számú videójáték klasszikusát: a Cave Story-t. Ha nem ismernéd, ez egy japánban fejlesztett nyílt forráskódú platformjáték. MIvel különálló programmról van szó, a számítógép több erőforrását kihasználva messze jobb élményt biztosított a játékos számára, mint bármely böngészős játék. A nővérem bizonyára hamar megbánhatta, hogy megmutatta nekem a videójátékok világát, hiszen akkor még nem tudtam angolul, így mindig őt idegesítettem, hogy fordítson le nekem dolgokat.

Képernyőkép az eredeti Cave Story-ról.

Érdekes módon a videójátékok, angol órák és a nővérem bosszantása kombinációjának következteképp 15-16 éves koromra már többé-kevésbé folyékonyan tudtam angolul.

Az iskolában hamar barátokra leltem, akik szintén videójátékokkal töltötték el idejüket. Onnan meg már csak egy végtelen spirál következett, ahol Windows 7-en letöltöttünk mindenféle játékot és Skype-on beszélve együtt játszottunk. Ezek az évek alatt sokat tanultam a Windows működéséről, illetve annak limitációiról. Már fiatalon is megdöbbentett a tény, hogy Windows-zal a saját számítógépemen nem tudtam mind azt megtenni, amit akartam.

És nem feledkezhetünk meg ennél a résznél Sony PSP-jéről, amely gyermekkorom legikónikusabb készüléke.


A “Google Fázis”

Nem vagyok rá büszke, de nagyon sokáig Google rajongó voltam. Úgy idegesítettem mindenkit Google nagyszerűségével, mint ahogyan ma idegesítek mindenkit a nyílt forráskódú szoftver előnyeivel. Őszintén hittem abban, hogy a Google termékei a legnagyszerűbbek az egész világon. De hogyan ne tettem volna? Minden amin dolgoztam azonnal le lett mentve a felhőbe, és rögtön folytathattam munkámat bármely másik készüléken. Amikor véletlenül arra az oldalra kerültem, ahol mutatja a Google az összes helyet amit meglátogattál, az első reakcióm az volt, hogy “WOW, de menő!”.

Számomra varázslat volt. Sci-fi volt. Ez volt a jövő.

A számítástechnika egész jövőjét a felhőben láttam. Annak idején lenéztem azokat az embereket, akik a számítógépükre telepített szoftverrel szenvedtek, hiszen minden amire szükséged lehet az ott van a felhőben. Ingyen (akkoriban még nem hangsúlyoztam a “free” (inygen / szabad) mint a “freedom“-ben (szabadság) ötletet). Nem láttam még, hogy az ilyen cégek hogyan veszélyeztetik a demokráciát, és hogy milyen mértékben sértik a privátszféránkat. Csak egy dolog érdekelt: hogy a lehető “legjobb” megoldást használtam.

Sok éven át tartott ez a fázisom. Körülbelül 4 éven át voltam Google rajongó, amíg fokozatosan több és több problémáját meg nem ismertem. Ott kezdődött, hogy elértem a Google Drive-on a 10GB ingyenes felhőkapacitás határát. Azt mondtam, rendben van, annyira jó ez a szolgáltatás, hogy előfizetek 100GB-ot. De valamiért nem fogadta el a bankkártyámat. Egy nagyon fura hibaüzenettel néztem szembe, melyet napokon át próbáltam sikertelenül megoldani. És ekkor jöttem rá, hogy

a világ egyik legnagyobb és leggazdagabb cégének nincsen 24/7-es ügyfélszolgálata. Sőt, szinte egyáltalán nem volt ügyfélszolgálata.

Legalábbis 2018-ban még nem volt. Egy a Google-nél dolgozó, élő ember eléréséhez egy hosszas kalandra kell felkészülni, ami jól elrejtett telefonszámokon visz végig.
De, ez a kellemetlen és körülményes út csak akkor volt lehetséges opció, ha az Egyesült Államokban élsz. Európában 0 ügyfélszolgálati lehetőség volt.

Ez után hamar több problémára is rábukkantam, és egyre jobban a figyelmembe került a privátszféra megóvásának fontossága, míg végül úgy döntöttem, hogy teljesen felhagyok Google termékeinek a használatával. Nagyon nehéz volt ez a döntés számomra, hiszen az egész eddigi munkamenetem Google Drive-ra és a Gmail-ra támaszkodott. Legalábbis azt hittem, hogy nehéz lesz. Valóságban a legnehezebb része, a számos helyen ahol a gmaillal regisztráltam, az email cím átírása volt.

Egy nagyon kis rész az un. “Google Temetőből”. Egy probléma a sok közül. Forrás: killedbygoogle.com

Dióhéjban:

Hogy a Google nem volt hajlandó elfogadni az én tökéletesen jó bankkártyámat, felhívta a figyelmem a valóságra.

Néha azon csodálkozom, hogy vajon Google rajongó maradtam-e volna, ha egyszerűen meg tudom venni azt a 100GB-nyi helyet…


Az örökös küzdelem Microsofttal

Google-lel ellentétbben, én mindig is utáltam a Microsoft Windows-t. Lassú, bugos és korlátozott. A felhasználónak szinte semmi hatalma nincsen a számítógépe felett, még a Pro verzióban sem. Google-lel ellentétben, mindig is meg akartam szabadulni a Windows-tól, és Linux alapú operációs rendszerre átállni. Néha már annyira felidegesített a Windows, hogy fogtam magam, és telepítettem valami véletlenszerű Linuxos rendszert. Sajnos a végén mégis mindig vissza kellett térnem a Windows-hoz, általában bugok és videójátékok miatt.

Ez az ördögi kör is több éven át húzódott, míg egy szép napon a Windows 10 kapott egy frissítést. A frissírés után a startmenüm ehhez hasonlóan nézett ki:

Reklám. Mindenhol. És mintha ez nem lett volna elég, Windows elkezdett a beleegyezésem nélkül mindenféle alkalmazást telepíteni. A sok-tízezer-forintos-rendszerem nem hagyta ezt a szörnyűséget abba, azok után sem, hogy kikapcsoltam ezt a “funkciót”. Ne ekkor már betelt a pohár: a számítógépem nem reklámtábla! Több Linuxos rendszert is kipróbáltam (OpenSUSE, Debian, Fedora stb.), mielőtt a Pop!_OS mellett döntöttem. Három éve nem is használok munkavégzéshez mást.


Konklúzió

Ahogyan látni lehet, nem egyenes úton haladva lehet csak megtalálni a számunkra megfelelő megoldást. Sokszor kompromisszumot kell kötnünk erkölcsi értékek, pénz és funkcionalitás között. Néhány témát kihagytam ebből a bejegyzésből, mint a Google-mentes telefon megtalálásának a küldetésemet, vagy a Raspberry Pi-os kalandjaimat. Későbbi bejegyzésekben erről lehet, hogy írni fogok.

Eddigi digitális utam
Scroll to top